Kis barátom Zserbó :)

Most kicsit eltérő módon, nem az esküvőkről, esküvői gyermekfelügyeletről, játékokról, hanem a kis barátomat mutatom be Nektek.

Hozzám karácsonykor érkezett a nyúl, ráadásul Zserbó lett a neve, így kicsit bezavartam a hagyományos ünnepkörbe. 🙂

Annyit tudtam, hogy szeretnék egy kis állatkát és mivel ismerősöktől hallottam, hogy törpenyulat lakásban is jól lehet tartani, így hosszas tanulmányozásba kezdtem a tartásával kapcsolatban. Így kb. két hónap hezitálás után rendeltem meg őt egy tenyésztőtől. Bevallom akkor még nem gondoltam, hogy mennyire mókás kis teremtményt veszek magamhoz, mert…

• a törpék közül is a legtörpébb törpenyúl…;
• ha boldog, megnyalja a kezem, vagy elégedetten nyammog…;
• ha ingerült nagyot dobbant a hátsó lábaival…;
• ha nagyon mérges, morog…;
• ha fel szeretné magára hívni a figyelmet, bökdös az orrával…;
• ha kíváncsi, szurikáta- üzemmódba kapcsolva, két lábra áll és a füleit hegyezi…;
• ha ilyenkor valami finomságot kap, akkor kenguruként két lábon ugrálva veszi el a zsákmányt…;
  bár a ketrecben lévő szénatartója állandóan tele van, ha nyitva a ketrec, akkor az első dolga, hogy a szénát tartalmazó zacskót megrohamozza, és kicsenjen belőle egy-egy darabot, amellyel aztán körbe-körbe rohangál…;
• imádja az almafa-ágat: ha vékonyabbat kap, akkor spagetti módjára az egészet eltünteti, ha vastagabbat, akkor csak a háncsot rágja le. A végeredmény: gyönyörű, halványsárga műalkotások. Ha a ketrecében kapja meg, akkor nagy erővel kirántva a kezemből, végighárfázik a ketrec rácsán, mert a zsákmányra koncentrál és annak elrejtésére, ha pedig a szobában, akkor boldogan rohangál vele körbe-körbe, mígnem egy félreeső helyen nekilát a rágcsálásnak…;
• egy-egy kartondoboz nem sokáig bírja, hiszen azon túl, hogy ebben bújik el, szívesen rágja és fogyasztja is azt…;
• henger alagútjába néha olyan sebességgel fut bele, hogy azzal együtt két métert csúszik még a padlón…;
  ha ismeretlen terepre kerül, akkor szétcsúsznak a lábai, mintha tükör jégen próbálna egyensúlyozni és a fülei antenna-szerűen előre dőlnek…;
• időnként váratlanul felugrik a kanapéra, vagy éppen az ember ölébe…;
• ha pedig nagyon bepörög, akkor labda módjára pattog, vagyis helyből ugrik fel…;
• a macskához hasonlóan ego-bajnok; szívesen bújik el olyan helyekre – pl. konyhaszekrény mögé – , ahonnét csak valamilyen cselhez folyamodva lehet kicsalni…;
• aránytalanul nagy hátsó lábai viccesen mutatnak, amikor a megfelelő nyuszi fogással felemelem. Olyan mintha éppen ejtőernyővel érkezne meg, és landolni készülne…;
• imád mosakodni: ilyenkor két lábra áll és mellső lábait megnedvesítve olyan mintha a fejét fogná és azt hajtogatná: „ezt már nem bírom idegekkel”…;
• ha nagyon jól érzi magát, akkor hempereg, vagy teljesen „kinyúlik”…;
• játéknak szánt törölközőjét rendszerint feltupírozza, dagassza és a ketrec egy pontjáról a másikra görgeti…;
  nagy lakberendező: a takarítás után szépen elrendezett tárgyait (labdák, ágak, papírtekercsek, kartondoboz…stb.) nagy erővel és elszántsággal a szemében dobálja szét, és amikor már elég nagy a rendetlenség, akkor boldogan nyúlik el a gyereknyúl…

Az alábbi képekkel kívánok mindenkinek Áldott Húsvéti Ünnepeket! 🙂
(Az elsőn éppen ejtőernyővel érkezik, a másodikon pedig bándzsi dzsámping-olni készül…)